Adrian Belew
és a JC-120

Művész biográfia

Adrian Belew a világ egyik talán legismertebb, leginnovatívabb és legkreatívabb gitárosa. Legtöbben úgy ismerik, mint a King Crimson a leghosszabb ideig regnáló tagját. Közel 30 évig dolgozott együtt a zenekarral. Hosszú karrierje során Adrian számos, a Beatles együttes által inspirált, kísérleti jegyeket is magába foglaló pop/rock szóló albumot is megjelentetett. A “Beat Box Guitar,”  a Side One albumot 2004-ben GRAMMY-díjra jelölték a Legjobb Insturmentális Rock lemez kategóriában.  Adrian session és turné zenészként több zenekarban is tevékenykedett, a leghíresebb ezek közül a Talking Heads, David Bowie, Frank Zappa és a Nine Inch Nails.

A JC-120 sztori

Először 1977-ben, egy alkalmi partin hallottam a JC-120-at. Valaki játszott rajta néhány akkordot - de nem nagyon jól - , de a hangja megbabonázott. Soha nem hallottam még ennyire tiszta és gyönyörű hangú erősítőt. Minden egyes hang csillogóan tiszta volt. Aztán a gitáros bekapcsolta a sztereó kórust. Wow! Micsoda hihetetlen hang. Majdnem leestem a székemről! Ott ültem némán, amíg végül megkérdeztem, hogy játszhatok-e rajta én is. Az első két hang megszólalása után rögtön beleszerettem a JC-120-ba.

Számomra a sztereó kórusa és a vibrato-ja volt a legszebb gitár hangzás, amit valaha hallottam egy erősítőből. És szerettem, ahogy kinézett: hűvös, modern és egyedi. LA-ben Frank Zappa-val próbáltunk,  amikor megtörtént az én első nagy áttörésem a zeneiparban. Beszéltem Frank-nek erről az erősítő, és másnap az egyik számban meg is mutattam neki. Frank annyira megtetszett, hogy előre odaadta nekem a pénzt, hogy meg tudjam venni az első JC-120-am. Még mindig megvan, kényelmesen behúzódott a stúdiómban. Én még mindig nagyon szeretem, és még készítek vele felvételeket is. Ja, és beszéljünk a felvételekről, amelyek vele készültek... Itt egy rövid lista azokról a munkáimról, amelyeken az első JC-120-as erősítőm hallható:

  • Sheik Yerbouti with Frank Zappa
  • Lodger with David Bowie
  • Remain in Light with Talking Heads
  • Discipline with King Crimson

És a lista egyre bővült…

1979-ben David Bowie Stage turnéjával jártam először Japánban, ahol lehetőségem nyílt meglátogatni a Roland kutatási és fejlesztési részlegét. Ott találkozatm a Roland alapítójával, Mr. kakehasi-val, aki hihetetlen feltaláló és egy rendkívül kedves ember, aki szeret nevetni. A következő évben a Talking Heads-el tértem vissza Japánba, majd ezután újabb egy évvel a King Crimson-nal. Mr. Kakehasi az összes fellépésemre eljött és igazi barátokká váltunk. A tokiói King Crimson koncerten észrevette, hogy én rendszeresen vad, gerjesztett hangzásokat szólaltatok meg a JC-120-al.

Hátramentem a JC-120-hoz és a gitárt különféle hullámszerű vonalakban mozgattam az erősítő előtt és ez valami őrült, oszcilláló hangzást hozott létre. Ez azt okozta, hogy a kórus effekt túlvezérlődött, használtam még egy Electro Harmonix Big Muff-ot és az EQ-t, továbbá még a kórus paramétereken változtattam. Nagyon tettszett neki ez a rész és a koncert után megérdezte tőlem “Költséges létrehozni ezt a hangzást?” Én azt feleltem, “Olcsó, ha már van egy Roland Jazz Chorus erősítőd”. Ő nevetett és úgy gondolta, hogy ez egy nagyszerű dolog. Amikor később találkoztunk, mindig emlékeztetett erre a történetre, úgy hogy imitálta azt a hullámzó mozgást, ahogyan a gitárt mozgattam az erősítő előtt.

Amikor arra gondolok, hogy Mr. K'-nak hány olyan ötlete volt, amely megválotzatatta a modern zenei világot (és ténylegesen az én zenémet is), egészen le vagyok nyűgözve. A Roland Jazz Chorus JC-120 óriási nyomot hagyott a zenei életben az elmúlt négy évtizedben és ez folytatódik napjainkban is.  Egyszerűen nincs semmi hozzá hasonló. Véleményem szerint, meg kellene vizsgálni azt lehetőséget, hogy a JC-120 bekerüljön minden idők 3 legjobb erősítőjének pantheonjába.

— Adrian Belew